Adott az, hogy az embernek innen-onnan jönnek megérzései, illetve sokszor vagy nem olyan sokszor ráérez dolgokra. Elkezdtem azon elmélkedni, hogy vajon honnan jönnek ezek a dolgok. Szokásom az embert, ha vizsgálni akarom, három részre: testre, lélekre és szellemre bontani. Nem tudom, miért, de nekem ez a legelfogadhatóbb felosztás. Így tehát a leggyorsabban felejtő részünk a szellem. Például messze nem tudnám ma már elmondani, amiből érettségiztem, pedig egyáltalán nem volt régen. Feltételezhetem, hogy a második, azaz a sokkal lassabban felejtő részünk a test. Például a biciklizés vagy az úszás - mind-mind nehezen elfelejthető, berögzült dolgok.
Azonban arra, hogy a léleknek lenne-e emlékezete, eddig nem tudtam bizonyítékot szerezni. Viszont a "ráérzések" magyarázhatóak lennének azzal, hogy a lelkünk valahonnan emlészik rá - és innen ösztönös. Többféle felfogás van a lélekről, de a legtöbb vallás egyezik abban, hogy egy adott lélek többször is visszakerülhet az életbe - így elképzelhető az is, hogy ez a lélek sokkal nehezebben felejt, mint a szellem, a test pedig ugye mindig új. Fogalmam sincs, lehet-e erre valahogy bizonyosságot szerezni, de gondolkozzatok el azon, hogy vajon honnan erednek a megérzések?
Persze elképzelhető valami egészen másfajta megközelítés is, például hogy ezek a megérzések egy eddig fel nem fedezett érzékszervünktől származnak, de talán még így sem elvetendő az említett elképzelés.
This entry was written by Peter Molnar, and originally posted on petermolnar dot net.
