Káin jelű fellegek, gyertek, gyertek! Rátok nézek, s nevetek: elkéstetek! Rosszabb itt úgy sem lesz már, Idelent maga a halál, ami vár!
Ördögnek látszotok de csak annak, ki vak,
Ki eddig nem látott, s hallgat,
Nem tudja: már rég itt a homály.
De ráébred hamar, csak várj, várj!
Körbe-körbe mit láthat az ember?
Vér s butaság, s csak nézi üres szemmel,
Mint ki fel nem foghatja, mi is foganatja
E csodának, minek neve a ma világa!
Köszöntlek hát titeket, ó dicső fellegek,
Hátha jöttötökre az emberek felelnek,
Kiáltanak, hogy elég e nyomorból,
E szépséges, új világból!(Oh, by the way: this entry was written by Peter Molnar, and originally posted on petermolnar dot net.)
