Aki nem tudja, mi az, hogy moduláris szinti: Amikor régen az olyan nevek, mint Tangerine Dream1, Klaus Schulze2, Jean-Michell Jarre3 megjelentek, velük együtt jelent meg a szintetizátorok egy teljesen új generációja. Röviden összefoglalva ezek olyan szerkezetek, amik különálló egységekből és egy jelgenerátorból voltak képesek teljesen egyedülálló hangot kiadni magukból. Igazából minden egyes potméter megtekerésekor egy új hangszer képződött: ezeket a hangokat ugyanis rá lehetett vezetni egy elektronikus zongorára.
És hogy miért volt ez jó? Mert összefüggő, teljesen analóg hangképet adott, ellentétben digitális társaikkal, amik - bár később erősen kiszorították az analóg szintiket - a digitális átalakítás miatt kizárólag mintavételezett jelet képesek kiadni magukból.
Azonban ezek a szintik - mint pl. a legendás Moog III4 - sosem tűntek el teljesen, sok stúdió a mai napig használja őket. Van viszont egy komoly bajuk: az elmúlt pár évtizedben a Casio és társai jóvoltából beszerezhetetlenek voltak, a kis példányszám miatt irreálisan drágán lehetett hozzájuk jutni.
A Moog III-ból azóta készült digitális változat5, állítólag jó teljesítménnyel - a szemlélet viszont biztos, hogy elveszik vele.
Egy szó, mint száz: egy steampunk őrült barkácsolt magának egy hangszert6, ami beleillik Verne regényeibe, hisz ilyet nem talált; van video is7
(Oh, by the way: this entry was written by Peter Molnar, and originally posted on petermolnar dot net.)
