Ki vagyok akadva.
Kíváncsiságból (igazából a felhozatalra való kíváncsiságból) feliratkoztam egy társkereső portálra a neten.
Idézet egy áltagos 18-22 éves nő leírásából: társat keres, 24-35 év között. Azért ez a hülyeség netovábbja. Ha egyenes arányosságból indulok ki, nekem, mint 20 évesnek ezek szerint a 10-16 éves lányokra kellene szemet vetnem. Egyszerűen nem értem, hogy mégis hogyan lehet ez az átlag. Két dologról árulkodhatnak az ilyesfajta bejegyzések: vagy arról, hogy a 18-22 korosztály mindenáron autóra, kényelemre és pénzre mozdul, vagy arról, hogy máris meg akarnak állapodni. Eddig mind a kettőre találtam már élő példát, így nem tudom eldönteni, hogy a többség vajon melyik oldalon áll.
Sokszor jön a szöveg, hogy "de a korombeli fiúk olyan gyerekesek"...könyörgöm, egy 20 éves már általában nem az - de ha az is, az miért baj? A komolyság nem a gyerekesség ellentéte, sőt, "gyerekesség" nélkül rettenetesen unalmas lenne minden, azt hiszem, erről már nagyon sokan próbáltak könyveken és filmeken keresztül szólni.
Akkor mégis, mi a fő indok?
Azt kell, hogy mondjam, fogalmam sincs. Régebben indokolt volt az idősebb férfi: már volt háttere, el tudta tartani a családot. DE AKKOR HÁZASSÁGRÓL VOLT SZÓ ELEVE!!! Nem pedig egy párkapcsolatról egy olyan világban, ahol 30 éves kor alatt már kifejezetten ritka a házasság.
Fogalmam sincs, hogy mégis merre fog ez így menni, de remélem, hogy mindkét fél észhez fog egyszer térni, és a saját korán belül akar majd párt találni magának.
(Oh, by the way: this entry was written by Peter Molnar, and originally posted on petermolnar dot net.)
