note

2017-08-21 08:40

I had a long though of the whole re-decentralize the internet1 idea, and I came to the conclusion many are approaching from the top, whereas the problem, in reality, is underneath. It also applies to email, for which's future I'm even more worried.

Facebook, Google, etc. are trying to swallow the internet. Have they succeeded? Partially, maybe, truly never will.

In reality who's actively devouring everything is Amazon with AWS. Remember the last AWS outage and how many sites were knocked off the internet?2 It knocked off half of the internet, including cloud based smart things at home. There's your real problem. Companies go for AWS, because it's simple and cheap - both are lies, it's neither simple, nor cheap, but it's impossible to convince the brainwashed. Apart from a few exceptions and the paranoid, nobody dares to buy and own their hardware these days, nobody hosts their own services, they just go for "the cloud".

Take a look at email, because it's the future of the web: it's more or less in the hands of 4 big provider. I don't know if the process can be reversed, but I believe we need to start from the bottom up, by running our own services, on our own, owned (or at lest rented) hardware, and not from the top, by decentralising services.

Here's a reminder why keeping services out of centralisation so important:

[...] People seem to hate email for the same reasons they once loved it. Email's underlying triumph, the quality that made it revolutionary, was that you could instantly deliver a written message to someone even if they weren't there to receive it. [...] Email is neutral, meaning that anyone can email anyone else with an email address. If you have a person's email address, your message will be delivered no matter who you are - whether the recipient is your oldest friend, your granddaughter, your boss's boss, or Beyoncé. The year the web was born, this flattening effect was astonishing. Anyone in an organization could communicate directly and immediately with anyone else, "regardless of rank" [...]

- Adrienne LaFrance34

And we should all set up mesh networks within our cities to avoid the tyranny of ISPs, but that is indeed and unfortunately, very hard.


  1. http://redecentralize.org/

  2. https://www.theregister.co.uk/2017/03/01/aws_s3_outage/

  3. https://www.theatlantic.com/author/adrienne-lafrance/

  4. https://www.theatlantic.com/technology/archive/2016/01/what-comes-after-email/422625/

http://altplatform.org/2017/06/20/building-a-blogroll-in-2017/

Richard: Blogroll, as name is mostly dead - nowadays you probably want to call it following. If you think about it, it's the same thing, the difference is that following is more common within silos1.

I'm thinking of displaying all my publicly followed entities - let it be blogs, Flickr accounts, Twitter handles, or indie websites - on a page, which would resemble an oldschool blogroll but would make more sense in 2017, in my opinion.

Sidenote: Dave is misunderstanding2 approaches and philosophy about IndieWeb3 regarding RSS: we encourage to build sites with microformats4, so you don't need to maintain a separate file and format, but if you want to, sure, go ahead. However, in addition to a website itself, one would need an RSS, an Atom, and a JSON feed just to be backwards compatible and forward thinking - whereas just applying a few CSS classes to the relevant HTML elements could replace all the hassle. That is the reason why RSS - or anything similar - is not recommended within the indieweb community, but many of us still using them.


  1. http://indieweb.org/silo

  2. http://scripting.com/2017/06/21.html#a060651

  3. http://indieweb.org/

  4. http://microformats.org/

Szubkulttalanul


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis különc. Szegény kis különc, hiába is próbált tartozni valahova, sosem találta társaságát: egyesek szerint nem öltözködött megfelelően, mások lenézték, mert oly zenéket is szeretett, melyeket csak köcsögök hallgatnak.

Szegény kis különc élt, éldegélt, kereste helyét; vándorolt egyik csoporttól a másikig. Néha, egy rövid ideig úgy érezte, tartozik valahová, de ez sosem tartott sokáig.

Felkerekedett hát, vállára vette a világot, és elindult felfedezni az Internetet. Friss volt még az Internet ekkor, tele csudákkal, tele olyanokkal, mint a kis különc: gondolkodókkal, szomorkodókkal, meg nem értettekkel. A kis különc végre talált társaságot, ahonnan nem nézték ki, nem taszították ki - amit az otthonának érzett.

És boldogan éltek, amíg be nem zártak a weboldalak és a kis különc hiába keresgélt: már nem talált annyit sem, mint régen: a csodás Internetet felfalták a mindennapok.


Minden csoportra, minden "kultúrára" jellemző, hogy leszűkítik a világot: a zene, a kinézet, a művészet csak egy adott vödörből válogathatóak, és ha más vödörből is venni merészelsz, eláshatod magad. Kaptam olyan bejegyzéseket a Vendégkönyvembe 17 évvel ezelőtt, hogy nem lehetek igazi fantasy rajongó, mert nem csak(!) metált hallgatok.

Az ember idővel megtanulta, hogy sehova sem tartozik igazán; amolyan megtűrt bútordarab, néha még észre is veszik, néha még hívják is valahova, de inkább nem - legalább ellenségesek nem voltak vele, csak közömbösek.

Pár évvel ezelőtt bezárt egy szokatlan weboldal. Egy weboldal, ami szembement az említett kultúra-töredezettséggel és csodálatos módon egyesített rengeteg, helyét a világban kitartóan kutató különcöt - azokat, akik sehová sem tartoztak igazán, akik egyszerre több helyről mertek meríteni. Gyanítom, hogy nem szándékosan történt így, nem ez volt az oldal eredeti célja, de mégis ez lett belőle. Adott nekik egy otthont, ahol mindig volt valaki, ahol úgy érezhetted magad, mintha találtál volna egy fogadót a fantasykből, ahol mindig történik valami; egy lakást, ahova Jóbarátok-szerűen betoppanhatsz, és valaki otthon lesz. Tette mindezt ráadásul nem csak a neten: bulik, összejövetelek szerveződtek, valódi barátságok, kapcsolatok szövődtek; sokszor talán életre szólók, hiszen az idők végezetéig lenne miről beszélgetni, ha a megfelelő emberekkel teszed.

Időközben az alapítók, az eredeti, belső kör javarészt felbomlott: mindenki továbbindult a fogadóból, új kalandokat keresni. A fogadók már csak ilyenek; ahol mindig ugyanazok vannak, annak késdobáló a neve. Az eset szokatlansága az, hogy maguk a fogadósok is elindultak kalandozni - a fogadó meg bezárt, mert eladni nem akarták. Most ott áll, üresen, mint Mória bányái, csak ebben nincs balrog. Azt hiszem.

Volt egyszer egy japán-amerikai kollégám; mesélt egy kicsit a faluról, ahonnan származott. Tömören úgy írta le, hogy "na, az egy olyan hely, ahova ha tíz évvel később visszatérsz, nem változott semmi, de még a tehén is ugyanott áll". A mostani 30as kelet-európainak ez mesének tűnik: a mi életünkben semmi sincs, ami 10 év alatt ne torzulna felismerhetetlenné. Sokáig azt hittem, ilyen menedékek legalább online megmaradhatnak, de tévednem kellett: aki elég ideje használja az internetet, mostanra megtanulta, hogy a mítosz, mely szerint ami a netre felkerül, az örökre ottmarad, egy nagy, gennyes hazugság. Töredékek maradnak fenn, hangulat-pillanatok, régi fényképeket megvilágító fénycsóvák a padlás szálló porában.

Itt vagyunk, a kis különcök, a harmincas éveink elején-közepén-végén, és minden, ami valaha ismerős volt, romokban: a társaságoknak se fizikai, se virtuális helye nincs; a próbálkozások, hogy újraépítsük, elhullanak, olyan indokokkal, mint "már nem hallgatok iyet". Ha mégis van, akkor fokozatosan fakulnak, mert új emberek nem jönnek, a régiek pedig sorra kopnak el.

Tudom, hogy "felnőttünk"; hogy számlákat kell fizetni; hogy ha ma olyan minőségű alhololt fogyasztanánk, mint akkor, akkor egy hétig lennénk másnaposak; hogy 8-10 órát kell egy számítógép előtt görnyedve a semmivel úgy foglalkozni, hogy elfoglaltnak tűnjünk; hogy imádott ivadékaink lettek, akikre nyilván az ember rászánja az élete java részét; hogy ezrével érnek minket érdekesebbnél érdekesebb "40 fotó ami"k.

Ezek (majdnem) mind jogos indokok arra, hogy az ember ne üljön naphosszat egy fórum előtt, de nem arra, hogy az alapjaid változzanak - pedig vagy ez történik, vagy azon vagy, hogy változz, és csodálkozol, hogy nem érzed magad ideálisan egyetlen vödörbe gyömöszölve. Elszörnyedve látom, hogy a világomat, a gondolkodókat, a sehová sem beilleszhetőket bekapta, megrágta és nyálasra rágva kiköpte valami - valami, amit talán a konformizmus szó ír le a legjobban.

Szerencsére azt is látom, hogy amikor valaki rájön, hogy irányt tévesztett, leül gondolkozni, és hirtelen visszatalál egy korábbi önmagához. Egy összetettebb, megalkuvást csak óvatosan piszkáló önmagához, és elkezdni azt újraépíteni.

Évek óta próbálok rájönni, miért volt pont ennek az oldalnak a széthullása ekkora érvágás; miért viselt meg jobban, mint más fórumok halála, és azt hiszem, végre kezdek rájönni.

Két irányból keveredhettél ide: a net és a bulik irányából, a fikikai lét felől és virtuális irányból - de jelen esetben az egyik a másiknak a szerves kiterjesztése volt. Beszélgethettél az előző esti bulin történtekről online, csendben, álnévvel, egymást érthetően; és fordítva: lehetőséget adott hogy találkozz azokkal, akikkel tényleg megértettétek egymást. Hogy az oldalon megismert feleségem szavait idézzem: "ez nem egy társkereső, hanem egy társaság-kereső volt" - és mint ilyen, talán egyedi volt.

A mostani net lehetőségeinek férge az, hogy zártak. Lehet csoportokat nyitni, de kegyetlenül ritka az, hogy egy ilyen csoport kitüremkedjen a valóságba. Ugyanilyen ritka, hogy egy offline csoport életképes vergődést mutasson be a netre zavarva. Egyik sem lehetetlen, csak kivételesen ritka.

Itt vagyunk 2016-ban, és úgy érzem, rengeteg ismerősömtől zakatoló sebességgel távolodok. Elköltöztem, messzire, és ebben hibás vagyok, nem vitatom. Meg voltam győződve róla, hogy a zsebemben ketyegő internet az akármikori videó- és hanghívásával megelőzi ezt, azonban leegyszerűsítettem a helyzetet.

Sokakkal, akikkel szétválni látszanak újraim, társaságban ismerkedtem meg, társaságban (is) beszélgettem, fórumoztam, vitatkoztam, és talán ez tartotta össze hosszú távon a folyamatot: a folytonos külső inger, a kettőnél több jelenlevő.

A felületek, amik ezt segítették, teljesen felszívódtak: a Facebook gonosz trükkökkel rejti el a beszélgetést ( az a bizonyos "more" link, illetve az az egy szintű mélység, és még mindig elképzelésem sincs, miért, hisz ha valami, ez engagement ); a többi hálózatot inkább meg sem próbálom erre használni ( bár elvileg egy-két üzenetküldőt lehetne tematikus csoportbeszélgetésekre kárhoztatni ); a valódi életben tartott szeánszokat pedig egyre nehezebb két-három embernél többre szervezni.

Persze lehet, hogy mint oly gyakran, csak siránkozok, és nem teszek eleget. Ha 15 évvel ezelőtt a net volt a menedék, most, hogy mindenki ott van, talán a "való életbe" kúsztak vissza a lehetőségek; talán ott gyűlnek valahol azok, akiket keresek. (Néha próbálkozok, de általában elrettenve pattanok vissza, mert valamiért lehullott a kis naív lebergnyeg a szemem elől, és bár nem vagyok straight edge, az elfogyasztott szerek mennyisége és milyensége nekem erős visszatartó erő.)

Azért is nehéz, mert meglenne az igényem a pár nappal későbbi partyfotókra, a szerves hozzászólásokra, hogy mi volt jó, mi nem; a beszélgetésre, ami egy eseményt kellene, hogy kövessen. Ez mára gyakorlatileg eltűnt: a következő eseményre koncenrtál mindenki; a múlt heti az nem a jelen, és a jelenben éppen elég dolog történik éppen; köszönjük, live streaming. Lehet, hogy itt rontom el, és a nekem is inkább ezeket kellene fogyasztanom. Felejteni az igényt a kétirányú eszmecserére, megtanulni közölni és közlést emészteni.

Remélem tévedek, és rossz helyen keresgélek; ha így van, segítsetek, kérlek. Hol vagytok?

http://www.stephenfry.com/2016/04/off-the-grid/

Encouraging read, thank you very much.

I'm living abroad, far from a lot of friends, whom with my ties are getting weaker and weaker, even though most of them are present on the mentioned services.

There is a plethora of options in front of them, in front of us, and barely anyone is using it to actually connect, to talk, to communicate with someone. Most of them are expressing themselves toward a faceless crowd of imaginary people, represented by numbers of followers, believing to be heard.

There are exceptions, a few, when the crowd reacts and you get to know a "stranger". It's so eerie for me, who regularly connected with "strangers" out there, on faceless, nameless chats and forums. Sometimes this still happens, but it's becoming rare.

So I mostly agree.

I'd still love to see blogs; entries like yours: biased opinions, real world narratives of adventures, without the hidden adverts; personal entries, written by people.

Going off the well-paved grid, to towns or villages from the neon LED lights of the cities; that would work for me.

As closure, I have a quote, but this is mostly a response for the initial few paragraphs:

They're pathetically pretechnological or brilliantly post-technological.

Stargate Atlantis ep. 14: Sanctuary

We should all aim to be post-techological.

https://www.rarst.net/wordpress/technical-responsibility/

It is often stressed in WordPress circles that plugins and themes should be compatible to obsolete 5.2 version of PHP programming language. Why? Because otherwise you will break people's sites. Why? Because people still run their sites on PHP 5.2. Why? Because they don't know they should update. Why? Because we won't tell them. Why? Because they don't have to know. Wait, what? It took me a long time to grasp that "they don't have to know" is one of the most important and least obvious WordPress principles. I don't agree with that.

Hard, cold, sad WordPress truth. And I fully agree with it. "You have to know." But how to do make people care? They will only want to know if they care about their site.

https://aaronparecki.com/2016/07/16/8/

I recently batch-geotagged photos of mine for the first time ever; I ended up using http://www.carto.net/projects/photoTools/gpsPhoto/, it is quite handy.

If you're planning to make an API I suggest you make it gpx compatible; in case you ever obtain anything that is gpx already, it would save you a headache.

http://www.newyorker.com/culture/cultural-comment/headphones-everywhere

The reason for this trends is significantly easier to answer than you think, Amanda: noise.

That 35 years from 1981 introduced noise everywhere: the streets are crowded are noisy; the cubicles are gone, so our open-space trendy workplaces are noisy; malls and shopping centres play different noise in each and every shop.

Listening to your choice of noise at least suppressed the crushing reality of harsh sounds.

https://tinokremer.nl/2016/everyone-is-trying-to-be-the-next-facebook-while-facebook

There must be a good way to find interesting original stuff on the web and present it to people who are interested without them needing to actively search for it or "follow" a bunch of people to maybe find one or two good pieces in between a pile of crap.

There are a few, but most of them are relying on passively gathered information and are limited to content within their entity.

For example, Spotify is learning fast, but their folksonomy engine is still ages behind last.fm. WordPress.com has a tag based recommendation engine, which excludes gathered information, but is limited to wordpress.com posts.

What you're mentioning is what superfeedr could be used for; the big question is: how to you make this user friendly?

The gathered information (based on what was consumed) is easy for the user, but it's also highly unreliable, constantly restraining the interest circle of one.

When the user needs to provide the information, most of them will simply not bother.

Netflix is trying hard to do both: a minimal initial information provided by the user and gathering based on consumption; I'm not yet convinced, but this looks like a good alternative.

I think the technology is already there, but it's hard to monetize and therefore not receiving attention.

This is indeed a problem; monetizing this in my opinion is only possible with subscription to a service.

http://stream.boffosocko.com/2016/peter-molnar-mentioned-this-post-in-his-article-on-extending

Chris, I've disabled Pingbacks on my WordPress due to an extensive and annoying amount of spam.

However, I did send a webmention at 2016-03-10 16:01:01, which I've checked now. The response was:

error: no_link_found
error_text: The source URI does not contain a link to the target URI.
code: 400
message: Bad Request

This is a problem. The source was https://petermolnar.net/press-this-indieweb/, the target was http://stream.boffosocko.com/2016/sharing-from-the-indieweb-on-mobile-android-with-apps-and and that URL on my site does contain an href attribute with this exact URL to your site.

Any idea what could have gone wrong?

cc http://werd.io/

https://dogada.org/e/118ZupYo13916

Peter, https://www.subtome.com AFAIK just redirects you to a RSS/Atom reader and such buttons exist for ages.

There's a little more to that. subtome could include h-feed parsers as options as well.

RSS is dying and I prefer #IndieWeb h-feed because it's part of web-site instead of an invisible XML-addition. RSS is dying for an simple reason — it's one-directional publisher->subscriber technology. With rise of social networks with their #P2P communications RSS is really "walking dead" if we talk about human-to-human communications. RSS still used for one-directional public updates (news, announcements, etc) distribution.

Valid reasoning, and I'm not going to deny the truth of it. However, for me, a reacji is not interaction - which is currently rising on the silos - so while the option of interaction is important, the content of these reactions are becoming less and less relevant and significant.

The 'Subscribe' button I miss should allow to subscribe to an private h-feed (like family or company feed) and allow bidirectional communication: I should be able to send comments to feed's owner and receive replies back.

I totally agree that we need a solution for the missing Follow/Subscribe option. However, I think this is more of a missing service/infrastructure than an actual missing #indieweb feature.

Similarly to this, my greatest itch is content discovery1 as I'm dealing with RSS & Mf2 by sending them as mail from a list of URLs as subscribed for sites. To think of it, it may not be impossible to add a little glue system that handles reply email for those posts sent as one and let my site post them as actual replies...

You've just given me an idea, thank you!


  1. https://petermolnar.net/how-i-misunderstood-an-aspect-of-indieweb/

http://fusion.net/story/244545/famous-and-broke-on-youtube-instagram-social-media/

It took me a while to realize what the problem is.

For a long time, we've seen sponsored content as a bad, evil thing, that is driven by greed and capitalism. ( See corresponding Wayne's World moment1 )

This still stands for many situations but it seems like there are people out there only accepting and promoting things they: - believe in - have no issues with ( neither moral, nor technical ) - or even actually use them.

All these cases are, in my opinion, valid cases for accepting money and is pretty far from evil.

Image a world where all the commercials are done by people actually believing in the product - and not the money behind it.


  1. https://www.youtube.com/watch?v=KjB6r-HDDI0

http://scribbling.net/2014/10/16/short-form-blogging

If it's a paragraph, it's a post. Medium-sized content gets short shrift these days. Don't go long. One or two paragraphs count. Then press publish.

I disagree with this just a little: "If it's a paragraph, it can be a post."

Negotiate a comfort zone on two axes: personal and public, tech and everything else (feminism, musical theater, MMA, parenting, etc). 2001-era Scribbling.net was too personal, Lifehacker/Smarterware too tech. There's something in the middle.

Yep. Totally agree.

Traffic is irrelevant. Don't even measure it.

+1

Simplify, simplify. No comments. (Maybe G+ or Disqus later on?) Use Markdown and Draft to write. No pages, no requiring an image every post. No categories, tags, footnotes, special post styles, pages. Virtually no plugins. Default WordPress installation with the most stripped-down theme possible.

Somewhat agreed, somewhat disagreed. No comments, that is ok - but receiving pingbacks and webmentions1 in my opinion are important; that is how you keep the web alive.

Categories and tags are only useful if you actually use them for anything, so if you don't, forget about them; that I agree with.

Virtually no plugins: yes. Also, find a lightweight - as in computing requirements - theme. It'll do miracle to a WordPress site.

Ask for trusted collaborator feedback. Clarify ideas when you're not sure how they come across. Run a draft by people you trust.

For example, a spouse for proofreading is always helpful :)

Have fun. Blogging is not your job. Don't add it to your to-do list. If it's not fun and you're not done? Screw it. Take the baby to the park instead.

YES.


  1. http://indiewebcamp.com/webmention