téli depi

CC-BY-NC-ND-4.0 by Peter Molnar () at
https://petermolnar.net/teli-depi/
#gondolatok

A szokásos téli depi eljövetele. Vagy mégsem? Most kicsit más. Talán az a rengeteg változás teszi. Változások: új emberek, új iskola, új csapat edzésen, új barátok. Szép és jó - egy részről. A másikról pedig állandó gyomorszorító érzés, valami rossz, valami hiány, amikor érzed, hogy kellene, hogy meglegyen, de nem tudod, micsoda. Talán valami megszokott, csak egyetlen, apró valami…De hiába, nincs. Minden más. És minden nap unalmasabb az előzőnél. És lassan beleszoksz a monotonitásba, miközben még mindig égeti a lelked valaminek a hiánya… Fõleg, ha reménykedsz. A reményt egyszer már nagyon jól leírták versben. Mindaddig nem fogjuk fel az értelmét, amíg mi magunk meg nem fogalmazzuk és rájövünk, hogy mennyire ugyanazt mondjuk Csokonaival… Azt hiszem, az emberek ettől ilyenek. Ettõl ilyen személytelenek, hidegek, fáradtak és fásultak. Reménykednek, hogy visszatér valami mese, valami, ami nem ennyire a hideg realizmus, a valóság, reménykednek, hogy ma rájuk pillant a nagy ő, reménykednek, hogy hátha ma nem utasítják vissza a meghívását.