Fellegek

Káin jelű fellegek, gyertek, gyertek! Rátok nézek, s nevetek: elkéstetek! Rosszabb itt úgy sem lesz már, Idelent maga a halál, ami vár!

Ördögnek látszotok de csak annak, ki vak, Ki eddig nem látott, s hallgat, Nem tudja: már rég itt a homály. De ráébred hamar, csak várj, várj!

Körbe-körbe mit láthat az ember? Vér s butaság, s csak nézi üres szemmel, Mint ki fel nem foghatja, mi is foganatja E csodának, minek neve a ma világa!

Köszöntlek hát titeket, ó dicső fellegek, Hátha jöttötökre az emberek felelnek, Kiáltanak, hogy elég e nyomorból, E szépséges, új világból!