Emlékek

Telnek az évek, szállnak a fények, Még itt szól fejemben az ének, Pedig alig teltek el hónapok, Mióta először láttam meg a napot.

És mégis: már fakulnak a képek, Mik idebent, a lelkemben élnek, S tán el is tűnt már nem is egy, E sok csodát hogy őrizzem meg?

Nem akarom, hogy eltűnjenek mind, Mikor a feledés rám fátylat hint, S csalóka hamut hagy csak hátra, Nevetve: "ez volt életed virága!"

Hát ilyen az ember: emlékek pora? Üres lesz, mi egykor érzelmek hona? Őrizzük meg, amennyit csak tudunk, Vessük papírra, amit látunk s hallunk,

Hagyjuk hátra az utókornak művünk, S magunknak: hogy mit legbelül őrzünk, Leporoljuk egy nap, kezünkben egy könyvvel, Mit mi róttunk tele girbegurba betűkkel.