éjjelek

CC-BY-NC-ND-4.0 by Peter Molnar () at
https://petermolnar.net/ejjelek/
#gondolatok

Szeretem a téli éjjeleket. Érdekes módon a kedvenc évszakon a tavasz és az ősz, de csak a nappalok. Az őszi-tavaszi éjjelek nyirkosak, vizesek, hidegek, azokat nem kedvelem. De a nyári és a téli más. Nyáron az ember végigfekszik egy füves domboldalon, távol a zajoktól s a fényektől, felnéz a csillagokra és gyönyörködik. Talán csak akkor szebb, ha párja is mellette van. Azért talán, mert a másiknak is ugyanazt kell látnia, hogy minden szép legyen. A tél azoban egész más. Éjjel kihal a város, eltûnnek az emberek meleg otthonaikba, leszáll egy kisebb köd s mindenre valamiféle misztikus hangulat ereszkedik. Ha valaki látta az Interjú a vámpírralt, az talán megsejti, mire is gondolok. Sajnos még mindig nem tudtam az egészet megnézni, csak részleteket belőle. De valamilyen hangulata átragadt rám. Hálát adok az égnek, hogy olyan városban lakom, ahol még vannak száz évnél öregebb épületek, hogy áll a vár a hegyen, és hogy mindennek az éjjeli hangulatát is láttam már. Időtlen lesz minden, mintha nem is a XXI. században sétálnál, mitha visszalépnél a varázslat korába. És az mindaddig megmarad, amig gyalogolsz. A varázs akkor törik meg, amikor elindulsz hazafelé, busszal, villamossal, autóval. Darabokra szaggatja minden kis ábrándozásod, minden hangulatod.