Egy botor álmodozó

Érdekes, hogy miért van ez. Úgy esett e történet, Hogy egy embert, kit gyötörtek A történtek, Álmodni kezdett szüntelen, (főként egy lányról), De nem túl bölcsen. Elfeledte ugyanis, Hogy mit megálmodik, Az mind-mind hamis, S valósággá csak úgy lehet, Ha válaszottja is osztja E nézetet. Sajnos nem így lett, Szíve hölgye kissé más, Mint lovagunk álma, Mi oly csodás. Így dőlt hát romba Lovagunk minden vágya. Ám a botor fel nem adja, Míg világ a világ, Esélyeit latolgatja, S üldözi tovább az álmokat, Mondván, "Egyszer úgyis valóra kell, Hogy váljanak!"