hóbortok, apróságok: jelzések kifelé-befelé

Már napok óta kering bennem több téma is, legalább az egyiket megosztom, a többit majd amikor lesz türelmem leírni :)

Azt hiszem, mindenkinek megvannak a mind a maga babonái, félelmei, stb., de emellett mindenkinek vannak olyan apróságok, amiket imád. Sőt, sokszor ezek annyira apróságok, és olyan báryúnak tűnnek, hogy magunkon is kínosan mosolygunk, amikor gondolkozunk rajta, pedig ez a lehető legrosszabb.

Példának erejéért, én imádom, amikor éjjel megyek haza, és találok egy sünit. Tudom, hogy büdös, benyálazza magát, szörcsög és csörtet, de akkor is imádom. Egy lehetetlenül kedves élőlénynek tartom, és vigyorogva megyek haza egy sünnel való találkozás után. (pl. tegnap este :)) )

De ezek az apróságok a leggyakrabban az ellenkező nem által jelentett szokásokban jelentkeznek. Pl. Pisti idavan a piros masniért a lányok hajában. De Pisti ezt még magának is nehezen vallja be, és soha, semmi pénzért nem mondaná a párjának, hogy vegyen piros masnit a hajába. Miért? Mert várja, hogy az magától csinálja.

Ha megmondanánk, hogy mik azok az apróságok, amikért rajongunk, abban a pillanatban elveszetenék értelmüket. Mert igenis van értelmük: olyan jelzések, amik túlmutatnak az összes többin, hiszen arra utalnak, hogy van benned és a másik illetőben valami közös, ami mentes a külső behatásoktól, ami nem származhat neveltetésből, ami egészen belülről, csak úgy, spontán jön.

Azt hiszem, az ilyen apróságok értelme az, hogy jelezzék, ha olyan emberrel hozott össze a sors, akire oda kell figyelni. Így is, úgy is oda fogunk, hála az éppen tárgyalt témának, de ezek sokkal mélyebb nyomokat hagynak az illetőről, mint egy szép ruha, vagy egy jó smink.

És az ilyen apróságokra illik mind odafigyelni, mind emlékezni. És sose folytsuk el a saját hóbortjainkat!

Vállalkozói szabadság ... aha

Tegnap elvitt egy ismerősöm egy ún. MLM (multi-level-marketing) előadásra. Ez úgy működik, hogy van egy cég, aki olyan kereskedőket szervez be, akik gyakorlatilag befektetés nélkül forgalmazzák a termékeket. Egyfajta ügynök-dolog, mint a filmekben a porszívóügynök, jó sok pénzt lehet vele keresni, ha ügyes az ember, ill. ha újakat szervez be a terjesztéshez.

Az itt említett cég élelmiszerkiegészítőkkel és egészségmegőrzéssel foglalkozik, mint a legtöbb hasonló, és önmagában még nem is lenne gond vele - ez a cég ráadásul mérni is tudja az eredményességét, igaz, erre csak ők képesek a világon… lásd Egely-kerék, de erre majd egy másik alkalommal kitérek.

Az előadás egy jó része arról szólt, hogy hogyan is keressünk minél több pénzt, és milyen szar alkalmazottnak lenni, abból nem lehet meggazdagodni, legyél vállalkozó, azoknak áll a világ. Igaz, nekem is vannak vállalkozás-szerű álmaim, de az messze különbözik ettől. Miért? Mert a befektetés az kézzel fogható, és legrosszabb esetben megfordítható, például egy ingatlan, felszerelés, stb, mind eladható, ha nem jön be a dolog. Tény és való, hogy alkalmazottnak lenni sokszor nem leányálom. Bár fiatal vagyok, elég sok mindent kipróbáltam már eddig, igaz, a megélhetésemért még nem kellett dolgoznom. Voltam már alkalmazott, voltam már magánvállalkozó, voltam már sokminden, és jónéhány év kellett ahhoz, hogy kijelelenthessem: betonozd be magad egy multiba lehetőleg közép- vagy felsővezetői szintre, és dolgozz becsületesen.

Miért? Csak pár példát mondok: amikor magadnak kell keresni a munkát, amikor embereket kell meggyőznöd valamiről, lehet, hogy hihetetlenül jó vagy benne, de mi van akkor, ha nincs több ember, akit be lehet vonni? Amikor havonta újraforgalmazod a termékeket (pl. itt is) ugyanúgy ott van a kockázat, hogy pl. kimegy a divatból, vagy jön egy jobb… és akkor mihez kezd a vállalkozó? Örökké vándorolni, izgulni, hogy jó trendet lovagol-e meg, hogy lesz-e kereslet a termékre…

A másik oldal az alkalmazott. Persze ott egy főnök, aki lehet hülye, azonban egy multinál (hozzáteszem a jobb pozíciókban, és erre sok példát tudok mondani az ismerőseim körében) nem kell a munka után rohangálni, jön magától. Nem kell irodát, infrastruktúrát bérelni, a munkához jár. Ha magasabbra jutottál, nagytőkés befektetéseket lehet kezdeményezni (pl. saját telefonközpont 10-12m Ft), és lesz rá pénz, ha értelmes. Sokkal biztosabb és stabilabb, mint a vállalkozói lét, és egy bizonyos szint után a fizetés is jó.

Fizetés. Persze ez a másik oldal, hisz a legtöbb vállalkozó ezért indul el ezen az úton: a pénzért. Sokkal könnyebb mások munkájából meggazdagodni (az MLM az általad beszervezett emberek után pénzt hoz neked), vagy nem általad előállított terméket jó nagy haszonnal továbbadni. De azt hiszem, hogy van egy olyan szint, amikor úgy pont elég a pénz. Pont el lehet menni belőle nyaralni, telelni, pont megvannak a ketyerék, amikre az ember vágyik, pont elég nagy lakásban él ahhoz, hogy jó legyen és pont megfelelően meg tud adni mindent a gyerekeinek. És bár ez a pont ma magasan feljebb van, mint a magyarországi átlagfizetés (sokkal feljebb, mondjuk ki), szerintem nincs értelme feljebb menni. Még márkásabb öltöny? Még jobb autó? Még nagyobb lakás? Mégis minek? Kinek?

Van még egy ok, amiért az MLM nekem nagyon nem jön be. Személy szerint én olyan ember vagyok, akinek mániája, hogy valamit létrehozzon a munkájával. Legyen az egy bőrerszény, egy weboldal, egy gulyásleves, de valamit teremteni szeretnék. Nem forgalmazni, nem továbbadni, hanem létrehozni. Olyat, ami még nem volt. Elnevezni dolgokat. Hát ezért lesz az, hogy bár őrült pénzek vannak az MLMben, nagyon nem nekem való. Lehet, hogy egyszer még vállalkozó leszek, sőt, van is konkrét álmom, de abban sem az eszetlen meggazdagodás fog vezérelni, mint ebben a témában oly sokakat, hanem egyrészt a kellemes színvolnalon élés, másrészt az álmaim megvalósítása.

Álmok

Mostanában egyre zavaróbb álmaim vannak. Nem mintha az ember nem álmodna frucsa dolgokat, de nálam igencsak ritka már az is, ha álmodom. Még ritkább, amikor nem egy teljes kalandregényt kapok kézhez (de tényleg, volt olyan, hogy valami őserdei, Elveszett Világhoz hasonló dinoszauruszokkal benépesített vidék történeteit álmodtam meg) , hanem valami olyat, ami megzavar, mert valós személyekkel, valós helyeken és elképzelhető szituációban találom magam.

Eddigi életem során ébredtem már sírva, ijedten, zavartan - de most először ébredtem fel félelemben. Röviden összefoglalom a történetet: adott egy hölgy, akibe réges régen fülig szerelmes voltam, a hely, ami egy be nem azonosítható iskolaépület, de teljesen valóságos, és a szituáció, amikor először ölelem át igazából, mint a páromat. A félelem akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy álmodom - és magamban megkértem valakit, hogy még ne ébredjek fel! Az igazán megrázó pedig az volt, hogy nem is ébredtem fel rögtön. Felmentünk egy nem létező barátommal egy emelettel feljebb, valami francia kurzust felvenni (én meg a francia), de kiderült, hogy csak azért kellene felvennem, mert a barátom szeretné, és csak velem lenne meg a minimális létszám. Aztán gyártottam valami kifogást a tanárnak, kihuzattam a tárgyat, elindultam vissza - és csak ekkor kezdtem felébredni. Bár ez volt a legzavaróbb álmom, mostanában sokkal több ehhez hasonló van. Régebben, amikor rájöttem, hogy álomban járok, elvesztettem az érdeklődésemet, mert átment irányított álomba - azaz álmodozásba. De most nem; most nem vagyok benne biztos, hogy felébredek, amikor kell.

Mindezt azért mondom, mert megkérdeztem néhány embert, hogy álmodtak-e igazán szokatlant a közelmúltban - és meglepően sokan mondták, hogy igen. Van-e valami a levegőben, Noir szórakozik-e, vagy valamilyen természetfeletti küldi ránk ezt, nem tudom, de az biztos, hogy nem vagyok vele egyedül.

Jó lenne tudni, hol húzódik a határ álom és ébrenlét között, még mielőtt megütjük a bokánkat - de félek, hogy olyat találnánk, amire még nem vagyunk kész.