Az Éjszaka erdeje

Zörög a bokor, jel az éjben, Tündér táncolt ott az éjben. Süt rá a Hold, ezüst színben, Haja csillog, mint az ében.

Este van már, ködös sötét, Élet alig adja már jelét. Ám hang kél, száll feléd, Vándor hozza fejszéjét.

Fáért jött, tüzet rakni, Nem akar álmában fázni. Még fényt is ad majd neki, S a vadat fogja megsütni.

Zörejt hall a remete, Dal száll messziről fele, Tüzét hamar elfeledve Erdőbe tart, zenét keresve.

Tisztásra ér, apróra Tündért lát ott táncolva Gyönyörű lány fűben szállva Tátva marad a vándor szája.

Szemét levenni képtelen, Már kúszik belé a szerelem, Ám oly erős az érzelem: A tündér menni erőtlen.

Zörög a bokor, jel az éjben, Egy pár táncolt ott a fényben. Süti őket a Hold ezüst színben, Hajuk lobog az esti szélben.