Egy kis politika - megpróbálom minden oldalról....

Nemrég egy kiabálásba torkollott egy politikai beszélgetésem, és rájöttem, hogy erről a témáról még nagyon sokáig hihetetlenül óvatosan kell beszélni - nekem is vigyáznom kell, hogy mit mondok, hisz lehet, hogy nincs igazam. Ennek ellenére szeretnék előhozakodni pár dologgal. Eddig az oldalon sosem említettem politikát, és nem is szertném, ha valakiben emiatt visszatetszést keltenék - én csak azt szeretném, hogy olvassák el, amit írok, ha már ide tévedtek, hiszen a politika lényege az lenne, hogy - kritikával ugyan - segítsük egymást. Ezt hívják építő kritikának. Október 23. Ez mindig is ünnep volt mióta én élek, illetve amire emlékszem. De ebben az évben néhány igen érdekes dolog történt.

Az egyik MSZP-s politikus délutáni beszédét mondta, azt hiszem, még 22-én, de lehet, hogy már 23 volt. Amire emlékszem: a felvételek szerint egy nyugdíjas ember folyamatosan "spion"-t kiabált rá. Emberek! A legtöbb politikus (Gyurcsány is!) kb. 40-45 éves. Nem is éltek 56-ban!! Akkor mégis milyen jogon kiabálnak rá bármit is?****

Egy: semelyik ember beszédét nem illik megzavarni. Szólásszabadság van, és mint olyan, egy miniszter szerintem megérdemel annyi tiszteletet, hogy végighallgassák, hisz ez is munkaköri kötelessége. Mikor fütyülték ki Orbán Viktort? Szerintem soha. És valószínűnek tartom, hogy Gyurcsányt nem az őt támogató baloldaliak fütyülték ki. Ebből viszont az látszik, hogy vagy a baloldal nem kíváncsi a jobboldal beszédeire (ami önmagában nem jó, erre később kitérek) és nem jelenik meg a gyűléseken, és ezért nem fütyülik a Fideszt, vagy a baloldal képes végighallgatni a másikat. Döntsétek el, szerintetek melyik.****

Kettő: TV2. Orbán Viktor beszéde bevágva kb. 2 perc, Gyurcsányé, vagy bármelyik baloldalié sehol. Mégis milyen jogon hallom mindig csak az egyiket? Engem érdekelne a másik is. ****

Három: egy jobboldali ismerősömmel egyszer nagyon jól elbeszélgettem politikáról, annak ellenére, hogy gyökeresen mások a nézeteink. Azért, mert ő is rájött arra, amire (remélem) mág sokan rá fognak, és amivel a külföld és a nyugat jóval előttünk jár: egy nemzet vagyunk. Lehet, hogy éppen nem pont az történik, amit mi akartunk, hogy éppen nem az van az ország élén, aki nekünk a legszimpatikusabb, de mégis segítenünk kellene egymást, hogy előbbre jussunk. Például végig kellene hallgatnunk a másikat, úgy, hogy el is gondolkozunk azon, amit mondd. Mert lehet, hogy igaza van.

Elismerem, volt olyan időszak, amikor nekem is a Fidesz volt a szimpatikusabb. De más idők jöttek, és azt vettem észre, hogy míg a baloldal nagyjából ugyanazt a politikát követi, (igaz, az idő teltével ez is változik egy kicsit), a jobboldal mindig a saját szája szerint alakítja a mondanivalóját. És amikor valami történik, ami lehetne akár jó is (kórházprivatizáció, mindjárt kifejtem), akkor hirtelen mindig csak a rossz dolgok kerülnek terítékre az ő oldalunkról.

A kórházprivatizáció idején egy hozzátartózóm volt állami kórházban. Minősíthetetlen az állapot: mocskos a zuhanyzó, undorító a matrac (meghaladja a tábori ágyak színvonalát is...), és valaki azt mondta a szemebe, hogy mennyivel jobb, ha az állam kezén marad. Miért is? Ja, TB. Kérem: akkor aki fizeti a TB-t, mert ez neki elég, akkor menjen oda. Aki nem fizet TB-t, de mondjuk életében kétszer kerül kórházba, az kifizeti a magánkórházat, és sokkal jobban érzi magát. Többek között az államnak is több pénze marad kevesebb kórházra (torta -> nem mindegy, hogy 10 vagy 5 szeletre kell osztani), tehát az állami is javul. Hol a gond? És miért is beszél akkor az egyik oldal a másik ellen mindig?

Valószínűleg azért, mert fél, hogy ha túl jót cselekszik az aktuális kormány, ő rajongókat fog elveszíteni. Ez teljesen természetes, sokszor ezért köt az egyik a másikba. De azt lehet kultúráltan, lehet úgy, hogy építünk valamit.

Hallgassuk meg egymást. Iszonyatos türelem kell hozzá, hisz sokszor hülyeségnek tartjuk, amit a másik mond, és nagyon nehéz ezt kezelni - de próbáljuk meg, mert sokat nyerhetünk vele.